Pelenkakiütés

A pelenkakiütés kifejezést a pelenkával fedett bőrterület gyulladására használjuk, függetlenül a kiváltó októl. Bár kialakulásában számtalan tényező szerepet játszhat, mégis leggyakrabban banális okokra, a vizelet és széklet irritáló hatására vezethető vissza.

Leggyakrabban csecsemőkorban és pár éves életkorban fordul elő, de akár inkontinens, pelenkát viselő idősebb személyeket is érinthet.

Szerepet játszik-e a pelenkakiütésben a szülői gondatlanság?

Sok szülő lelkiismeret furdalást érez, és úgy gondolja, hogy gyermekének pelenkakiütésében szerepet játszik a nem megfelelő gyakoriságú pelenkacsere, vagyis a szülői hanyagság. Ez azonban egyáltalán nem így van. Bár a pelenkakiütés akár újszülötteknél, pár hetes korban is jelentkezhet, mégis leggyakrabban 9-12 hónapos korban, klinikai vizsgálatok alapján akár 35%-ban fordul elő, tehát egy meglehetősen gyakori jelenséggel állunk szemben.

Mi okozza a pelenkakiütést?

A pelenkakiütés számos okra vezethető vissza, ezek közül a leggyakoribbak:

  • A vizelet és a széklet irritáló hatása. A vizelettel és széklettel való hosszabb ideig tartó kontaktus irritálhatja a csecsemők érzékeny bőrét. Hasmenés, gyakori lazább székletürítés szintén hajlamosít pelenkakiütés kialakulására, mert a széklet jobban irritálja a bőrt, mint a vizelet. Az ammónia szerepét a gyulladás kialakulásában már régóta feltételezik. A friss vizelet nem okoz bőrirritációt, de a bomló már bőrizgató tulajdonságú. Egy bélbaktériumok által termelt enzim (un. ureáz) hatására a vizelet karbamidjából ammónia termelődik. Az ammónia megemeli a pelenkával borított terület PH-értékét, és ez aktiválja a bőrt károsító, székletben található enzimeket. Az anyatejjel táplált csecsemők székletében kevesebb ureáz enzimet termelő baktérium van, és így ritkább náluk a pelenkakiütés. Az okokra visszavezethető formáknál - eltérően az egyéb okok miatt kialakuló pelenkakiütéstől – az összefekvő redőkben nem alakul ki gyulladás, hiszen azok nem érintkeznek a vizelettel és széklettel.
  • Dörzsölés. Textilpelenkák, rossz minőségű eldobható papírpelenkák, a dörzsölésnek megfelelő területen (leggyakrabban combon) szintén kipirosodást okozhatnak.
  • Újonnan bevezetett kémiai anyaggal szembeni érzékenység. A csecsemők bőre érzékenyen reagálhat popsitörlőkben, bizonyos márkájú eldobható papírpelenkákban, textilpelenkák esetében mosószerekben vagy öblítőszerekben kémiai anyagokra. Időnként a popsikenőcsökben, hintőporban, babaolajokban lévő összetevő okoz bőrgyulladást.
  • Bakteriális vagy gombás fertőzés. A pelenkával fedett bőrterületek – combok, popsi, nemi szervek – különösen hajlamosak bakterialis és gombás fertőzés kialakulására, mert a meleg, nedves környezet kedvez a kórokozók szaporodásának. Ilyenkor a kiütések jellegzetesen a bőrredőket is érintik.
  • Új ételek bevezetése. Ahogy a csecsemő elkezd szilárd ételt fogyasztani, a széklet állaga, konzisztenciája is megváltozik. Ez megnöveli a pelenkakiütés kialakulásának esélyét. Az étrendbe bekövetkezett változás a székletürítések gyakoriságát is növelheti, ami szintén pelenkakiütés kialakulásához vezethet. Amennyiben a csecsemő még szopik, olyan étel is kiválhatja a kiütéseket, amit az anya fogyaszt.
  • Érzékeny bőrű csecsemők. Atópiás ekzemában vagy szeborreás bőrgyulladásban szenvedő csecsemőknél nagyobb eséllyel alakul ki pelenkakiütés, bár ilyenkor az alapbetegség bőrtünetei többnyire nem a pelenkával fedett bőrterületeket érintik.
  • Antibiotikum szedése. Az antibiotikum nemcsak a betegség kialakulásáért felelős baktériumokat, hanem a jótékony hatású baktériumokat és elpusztítja. Ha egy csecsemő antibiotikumot szed, azok a baktériumok, amelyek akadályozzák bizonyos gombák elszaporodását, szintén többnyire elpusztulnak, ami kedvező feltételt teremt gombás eredetű pelenkakiütés kialakulásához. Az antibiotikum szedése másrészt mellékhatásként hasmenést is okozhat, ami szintén hajlamosító tényező. Anyatejes csecsemőknél az anya antibiotikum szedése is növelheti a pelenkakiütés előfordulásának az esélyét.

Mik a pelenkakiütés tünetei?

A pelenkával fedett terület gyulladt, vörös, érzékeny, időnként felszínes apró hámhiányok, kisebb hólyagok is megjelennek. Pelenkacserénél, fürdetésnél, a gyulladt terület érintésére a csecsemő általában nyafogással vagy sírással reagál.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Feltétlenül forduljunk orvoshoz, amennyiben a pelenkakiütés:

  • súlyos vagy szokatlan
  • nem javul, vagy súlyosbodik az otthoni kezelés ellenére
  • váladékozó vérző területek láthatók
  • kifejezett fájdalommal jár
  • láz kíséri

Mit tegyünk addig?

  • Tartózkodjunk olyan kémiai anyagok használatától, amelyek szerepet játszhattak a pelenkakiütés kialakulásában: ne használjunk illatanyagot tartalmazó szappan, folyékony szappant vagy popsitörlőt. Pelenkacserénél a csecsemő popsiját sima vízzel kíméletesen tisztítsuk meg, a törlésnél kerüljük a durvább dörzsölő mozdulatokat, inkább itassuk fel óvatosan a nedvességet.
  • A pelenkacserék alkalmával (megfelelő szobahőmérsékleten) pár percig, vagy akár hosszabb ideig hagyjuk szabadon, fedetlenül az érintett területet.
  • Fokozottabban figyeljünk oda a gyakori pelenkacserére.
  • Használjunk erre a célra speciális popsikenőcsöt (patikákban recept nélkül is kaphatók). A popsikenőcs ugyanis védőréteget képez a bőrön, és így nem engedi, hogy az irritáló széklettel és vizelettel közvetlenül érintkezzen.

Meg lehet-e előzni a pelenkakiütést?

100%-ban bevált módszer nem létezik, de bizonyos lépésekkel csökkenthető a pelenkakiütés kialakulásának az esélye. Ilyenek: a gyakori pelenkacsere, más márkájú eldobható papírpelenkára való átállás, pelenkamentes időszakok beiktatása, gyakoribb mosdatása a pelenkával fedett területnek. Fontos tudatosítani a szülőkben, hogy gyermekükön a pelenkakiütés megjelenését ne a szülői képességek kudarcaként, hanem inkább, mint egy nagyon gyakori, sok családot érintő kihívásként éljék meg.

Kérjen időpontot!

Kapcsolat Hívás most!